8.
Nagy igyekezetemben, valahogy eszembe jutott Tilda. Fohászkodni kezdtem a magasságoshoz, odafent, amit az életemben nem tettem meg. Arra kértem az egek urát, küldje el a mai napon, melegebb éghajlatra őt. Semmi kedvem nem volt hozzá, hogy összefussak vele, valamelyik sarkon. Előtte,közben, vagy utána. Verity tervez, Tilda végez. az életben nem fogok megszabadulni, drága unokahúgomtól,olyan mint a kullancs. ha egyszer rád tapad, nem tudod magadról levakarni.
Ha tudtam volna előre, mi vár majd rá, soha nem kértem volna ezt.Idegesen járkáltam az egész lakásban. Mivel anyu nem volt itthon, a kongó ürességben, félelmetesnek tűnt, a papucsom csattogása. Visszhangzott minden egyes léptem. Lassan útnak indultam. Megálltam és körbenéztem. A kávézóban nyugalom honolt. Semmi jele nem volt már, a hetekkel ezelőtti csetepaténak. Leültem pontosan ugyanoda, a kávézó teraszán, az utcafrontra. Nem sokáig kellett várnom, hideg fuvallat jelezte, hogy valaki leült mellé. Az egész testem megrázkódott a jelenlétére. Rá néztem! Tudtam! Ő az! Jobban szemügyre vettem, az arca ismerősnek tűnt. Valahol már láttam ezt az arcot. Pontosan itt ült a mellettük lévő asztalnál,amikor az a bizonyos, ominózus eset megtörtént. Azon a napon, nem tulajdonítottam jelentőséget neki.
-Már nagyon vártalak, Verity! Azt hittem nem jössz el. Láttalak megérkezni! Örülök hogy itt vagy. – Mondta. – Rionard vagyok! Rionard Belotti! -Nyújtotta felém a kezét. Fogása magabiztos és hideg volt. Velem egymagasságú ,úgy kb.168 centi magas, vékony alkatú, barna hajú és szemű fiú ült mellettem,aki első látásra magával ragadott. Zavarodottan, hebegtem.
-Verity! …. Verity…. Hartmann…
-Tudom! Mindent tudok rólad!
Meglepetten néztem rá.
-Mindent? De hát.. honnan? Hisz nem is beszéltünk egymással. nem hiszem, hogy az a néhány e-mail alapján?
-Pedig nagyon is tudod rá a választ!
Megráztam a fejem. Honnan is kellene tudnom? Mintha olvasna a gondolataimban, felemelte az állam és mélyen a szemebe nézet. Megbabonázott. Megborzongtam, és magamhoz tértem a kábultságból. a hangja megnyugtató és hűvös volt.
-Hiszel a létezésünkben, és ez nekem bőven elég. Már rég kinéztelek magamnak, láttalak már téged ezelőtt is.
Kissé tátva maradt a szám, a hallottaktól. Időbe telt mire felfogtam a hallottakat!
-Hogy mi? Ezt hogy értsem? Persze hogy láttál már, hisz itt ültem hetekkel ezelőtt .. te is itt voltál… -mutattam rá. Elmosolyodott.
-Félreértesz! Nem itt! Nálatok! Gyönyörű vagy, amikor alszol! -Huncut mosoly jelent meg a szája szélén. Én még mindig tátott szájjal bámultam rá. Alig tudtam megszólalni a döbbenettől.
-Hogy?
-Jól hallottad! Rég kinéztelek magamnak. Hányszor, de hányszor elemtél mellett, és még rám sem tekintettél. Úgy elmentél mellettem, mintha ott sem lettem volna. Alig várom az éjszakákat,ott üljek az ágyad szélén,és csak nézlek, és nézlek téged. Nem tudok betelni a szépségeddel. Az ablakon keresztül távozom, amikor érkezik a hajnal. -hangja hirtelen elhalkult.
Ezek után bevillant hirtelen egy álom, vagy nem is tudom, minek nevezzem. nem rég, az éjszaka közepén, tapasztaltam egy furcsaságot,vagyis arra ébredtem fel, hogy ruhasuhogást hallok,majd mintha valaki landolt volna az ágya mellett. Nem tudtam mozdulni, a szemei leragadva, nem tudtam kinyitni. Valaki kényszerített volna arra, hogy így maradjak.
-Én pedig azt hittem álmodtam az egészet. -Mondtam ki hangosan, a gondolataimat. De Rionard nem hallotta meg. Rám nézett, bele a szemebe, és villámcsapásként ért a felismerés. Beleszerettem, menthetetlenül.
-Elgondolkodtál, Verity!
Közben a pincér felvette a rendelésünket. Bár Rionard kávét kért , de egész végig hozzá sem nyúlt. Csak én kortyoltam az esperessómat. Végül az övét is én ittam meg. Lassan és megfontoltan ejtettem ki a szavakat a számon.
– Furcsa az egész! Olyan mintha mindig is téged kerestelek volna. De tudnod kell, hogy nem csak te írtál az újságba. Muszáj lesz vele is találkoznom. De, hogy most megismertelek, nem hiszem, hogy el fogok menni. Rád vártam.
-Gondoltam! Vagyis tudok róla! Valtor, egészen más! Ismerem, csak nagyon vigyázz vele, ha halandóról, szóval, ha emberről van szó, főleg egy gyönyörű nőről vagy lányról, mint te is vagy, ő nem ismer kegyelmet! Ő is itt ült akkor! A fajtánkon belül is a leggonoszabbik.
-Honnan tudod? – elfelejtettem, kivel is ülök egy asztalnál.
-Régóta ismerem! Ne fejtsd el,ki is vagyok. -Hirtelen témát váltott,és kérdezte meg tőlem. – Nem félsz tőlem?
Így válaszoltam neki, s úgy látszik, erre a válaszra számított.
-Nem! Cseppet sem! Én akkor amikor, megjelent a hirdetésed az újságban, azon voltam, feladok egy hirdetést az újságban, hogy keresek egy vámpírt. Csak nem tudtam, hogy adjam fel, vagyis fogalmazzam meg a hirdetést. – válaszoltam számára.
-Tudom! Mindent tudok rólad! Igazából örülök, hogy így alakult a dolog! Nem félsz, hogy megtámadlak, és kiszívom a véred? – kérdezte tőlem a vámpír.
-Nem! De én úgy tudom, hogy egy vámpír a kiszemelt áldozat vérért cseppenként fogyassza, hogy elfogyjon, mint egy gyertya!
Felnevetett.
-Miket nem tudsz! Van így is, de ha nagyon éhesek vagyunk…
-Egyébként én azért is fel akartam adni azt a hirdetést, hogy találjak egy vámpírt, megkérni, hogy változtasson át, én vámpír akarok lenni, egy közületek! Egyik reggel, ezzel a céllal ébredtem fel, hogy vámpír akarok lenni, és tűzön, vízen keresztül, de el fogom érni! Vámpír leszek, és kész!
-Tessék? – Nézett végig rajtam!- Tudtam én nagyon jól,hogy nem semmi egy halandó vagy! Most parancsolód?
Heves szívdobogással kérdezte tőlem. Közelebb hajoltam hozzá, hogy az arcunk majdnem összeért.
-Lehet?
-Nem! Ilyen könnyen nem megy! Egyrészt, ismernünk kell egymást, másrészt tanulnod kell, a társadalmunkból, és még akkor sem biztos, hogy átváltoztatlak, de ha megtörténik, akkor magam számára! Az én mérgem folyik benned, más vámpíré már nem lehetsz.Ha egy magamfajta kinéz magának egy halandót….
Annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy egyikünk sem vette észre a felénk közeledő Tilda bombát.
-Ezt .. most..komolyan mondod? -Kérdeztem Rionardot. -Most esik le,mit is mondtál a jó előbb nekem. tehát te már rég kinéztél magadnak?
-Igen! Nem szabadulhatsz tőlem! – széles mosollyal meglegyintette az arcom. -De ne félj! Mindig veled leszek, ha valami ér, számíthatsz rám,vigyázok rád. nem fog elvenni tőlem már senki sem.
-Azt mondtad, régóta…
-Igen! Bár te nem vetted észre, mentél macskát etetni a nagymamád házához, aki pár hónapja meghalt.
-Honnan…
-Ne feledd, ki vagyok! Még jól is jött, ez a cécó! Legalább nem kell megterveznem az elrablásodat.
Újabb emlékkép villant be. Az emlékem abból állt, hogy a szomszédunk, a kotnyeles Mrs. Fuller megállított. És megkérdezte tőlem, hogy láttam-e azt a fiatal, jóképű fiút, ki naponta, itt sétál fel és alá. Megráztam a fejem és visszakérdeztem.
-Mit akartál csinálni?
-Elrabolni!
-Engem?
-Gondoltam rá, bevallom! Szerencsére, másként alakult minden! Jó ötletnek tűnt az újsághirdetés. Lám! Sikerrel jártam vele!
-Szerencsére! – vágtam hozzá mérgesen. – Itt ülök egy vámpírral, aki becsületesen bevallja, már régóta kiszemelt magának, és az elrablásomat tervezete. Jézusom! Akkor a másik mit fog mondani a találkozón? – dőltem hátra, és széttártam a karom.
-Biztos vagyok benne, hogy hasonlót fog mondani! Ismerem őt, mint a rossz pénzt! Ha el is szándékozna rabolni, nem azért tenné, amiért én! Neki más miatt kellenek a halandó nők! De ha nem tévedek, és nem szoktam, ott kicsit távolabb áll valaki, aki minket néz vagy öt perce. Vele veszekedtél akkor. – mutatott a háta mögé. Tilda bomba állt ,nem messze tőlünk, fürkésző tekintettel bámult ránk.
9.
Tudtam! Innentől kezdve végem van. Nincs menekvés unokahúgom elől. Tilda nagy léptekkel közelített felénk, miután észrevette,hogy most mi bámuljuk őt. Azt hittem, hogy unokahúgom követ mindenhová. Tilda megállt mellettem, csípőre tett kézzel.
-Nahát! Kit látnak szemeim! Nem is gondoltam, hogy pont itt fogunk összefutni. – kezdte mondani a magáét!- meg kell mondanom, unokahúgom stílusa az utóbbi időben jócskán megváltozott. Eddig is beképzelt volt, de az utóbbi hónapokban az egészen túlszárnyalt. Nem egyszer halottam, hogy az iskolában is csúnyán beszél, a férjéről már nem is beszélve. Főleg amióta, belekeveregett, abba az egyházi szektás csoportba, vagy mibe. Szemeimet forgattam, majd kissé ingerülten szóltam hozzá.
-Én sem! Mondd Tilda, direkt csinálod ezt velem? – Lábaimat keresztbe tettem és a kezemet átkulcsoltam ,félig láttam hogy a napbarnított lábamon megakadt Rionard tekintete.
-Mit? – kérdezte
-Jól hallottad! Követsz! Vagy talán hangosabban mondjam, hátha megérted- Emeltem fel a hangom, mielőtt egy újabb balhé kerekedett volna ki belőle, Rionard gyorsan közbelépett. Megfogta a kezem, érintése hűs volt,és megnyugvásként hatott rám.
-Hogy mit csinálok? -kérdezte ingerülten.
-Követsz! Akárhova megyek, te rögtön megjelensz!
-Normális vagy? Még hogy én, követlek? Itt volt dolgom!
-A kávézóba? Ne röhögtess már Tilda! Meséld másnak!
-Szóval így állunk! Ő ki? Nem mutatsz be? – bökött az állával Rionard felé.
-Nem! – Több sem kellett unokahúgomnak, a kezét Rionard felé nyújtotta.- Tilda Hartmann vagyok, Verity unokahúga. -Kíváncsian vártam a reakciót. Ahogy a kezét nyújtotta feléje, Rionardban bekattant valami. Zihálva vette a levegőt, gyorsan átláttam a helyzetet. Tudtam ki ő, és mire készül. Megtámadni Tildát, és a vérét szívni nyilvánosan. Alig tudtam visszaültetni a székbe. Csak egyet nem akartam. Balhét,mint hetekkel ezelőtt. Egy is elég volt belőle. Rionard kissé megnyugodott,majd bemutatkozott neki.
-Rionard Belotti.
Tilda, Zavarodottan nézett rá. Biztos voltam benne, nem tudja hirtelen hova tenni a történteket. Valószínűnek tartom, hogy Rionard olvasott a gondolataiban, mert gyors volt a fel nem tett kérdésre.
-Ne haragudj! Itt volt egy darázs, és én allergiás vagyok a csípésére. – Álszent mosollyal vigyorgott Tildára.- Amúgy ,Verity párja vagyok.- gyorsan lábon rúgtam. – vagyis remélem hogy az leszek.
Tilda nem lepődött meg túlságosan a hallottakon. Úgy tett,mint akinek nagyon is tetszik az egész szituáció.
-Á! Szóval te vagy az egyik, aki feladta a hirdetést az újságban! – könyökölt az asztalra.
– Én vagyok! És mielőtt megkérdeznéd, nem vagyok szexmániás, nem rabolom el, külföldi munka céljából, én komolyan gondolom! – Tilda elhúzta a száját s úgy mondta.
-Aha! Szóval, vagyis ezek szerint az vagy? Tudod, nem akarom kimondani ki vagy, mi vagy! Azaz igazság, ha te tényleg az vagy, aki Verity gondol, nyíltan kimondom, én nem hiszek a létezésetekben!
-Hallottam, annak idején, miről kiabáltatok! Ha nem hiszel, hát nem hiszel! A te dolgod! Te Istenben hiszel, Verity bennünk hisz, és azt hiszem, ez a lényeg, nekem ez a fontos! Ne hazudj! Pláne ne nekem! Igen is követted őt! Otthonról. Igaz? – vonta kérdőre a vámpír Tildát.
-Mi? – Néztem egyikőjükről a másikra.
-Követett téged, tőletek!
-Mégis igaz? – vontam kérdőre,de Tilda úgy tett,mintha meg sem hallotta volna a kérdésemet. Egyre inkább Rionarddal foglalkozott. Unottan kérdezte meg.
-Honnan tudja?
-Na, szerinted honnan tudja? Mondd meg az igazat? Követtél?
Tilda rám nézett, hisztérikusan törtek ki belőle a szavak.
-Igen! Furdalt a kíváncsiság! Napok óta leslek téged!
-Tilda! De komolyan! Normális vagy? És nekem mondod, hogy nincs, ki mint a négy kerekem? Még is, mit képzelsz?
-Esküszöm, nem akartam, de annyira kíváncsi voltam! Ne haragudj rám! De mondanom kell neked valamit! Ma, ahogy messzebbről néztem a házatokat, feltűnt valami!
-Igen? Mi csoda? Mrs. Fuller? Az utcát söpört fél délelőtt! Nagy szám! Biztos kiszúrt magának téged! Remek, majd hallgathatom!
-Nem! Ő nem! Valaki más! Még sosem láttam! Egy férfi, vagy fiú! Ott állt egész délelőtt a házatoknál. És titeket figyelt. Le nem vette a házról a szemét. Csak Mrs. Fullert vette észre. Aztán dél körül eltűnt.
-Tessék? – kérdeztem vissza értetlenül.
-Ideges voltam! Ezért is jöttem ide, hogy ezt elmondjam neked. Meg persze, ő miatta is, mert furdalt a kíváncsiság. – lehajtott fejjel mondta.
Majd se szó, se beszéd, egyszer csak felpattant a székről, és ott hagyott minket válaszok nélkül.
-Ez most mi volt? – kérdezte Rionard.
-Ő Tilda! Szerinted kit láthatott?
-Van egy olyan érzésem, hogy Valtor volt! Ne félj! Éjjel eljövök és vigyázok rátok. Ne lepődj meg, vagy is ne ijedj meg, ha netán éjjel felébredsz, hogy ott vagyok a szobádban.
Alkonyodott amikor elindultunk haza. Betartotta az ígéretét, egész éjjel vigyázott ránk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: