6.
Mit sem sejtve, tovább hívtam a barátaimat. Ha egyáltalán nevezhetem így őket. Ez alatt, nigelt és Vanessát értem. tárcsáztam Andreát. Olyan hirtelen szólt bele, hogy a kagyló majdnem kiesett a kezemből.
-Szia! – Érzetem a hangján, örül a hívásomnak. Én is örültem,hogy hallom a hangját.
-Bocs hogy zavaralak, de olyan dolog történt velem, amit muszáj rögtön elújságolnom neked.
-Nem zavarsz. Már én is keresni akartalak téged,mert számomra is van egy csomó újság.
-Huha! Akkor kezd inkább te. – Nagyon meglepett barátnőm válasza. Vajon mit szeretne már régóta elmondani? Mert ha a mondatát így kezdi, abból általában, valami rossz sül ki.
-Inkább ,te.- Kérte tőle Andrea.
Andreáról tudni kell, hiába lett meg a diplomája, ő az eredeti végzettségében, bolti eladóként dolgozott egy könyvesboltban,egészen a terhességéig.
-Képzeld! Ma randizni fogok ,végre! Úgy tűnik végre találtam magamnak valakit! Vagyis remélem.- Lélegzett vétel nélkül, hadartam el neki a mai nap történéseit.
Csend,majd egy óriás kiáltás, a vonal túloldalán.
-Ne már! ez komoly? Tudod mennyire örülnék annak, ha végre neked is lenne már valakid? -Hangján érződött hogy valóban örül annak, hogy végre találtam magamnak valakit. Andreát ismerve,körbe ugrálta az asztalt, ahol a telefon állt. -Mondd tovább! -könyörgött.
Én egy kicsit hagytam, hadd eméssze tovább a hallottakat.
-Ma fogunk találkozni, a neve : Rionard. De azt tudnod kell, van még egy fiú. Az ő neve: Valtor. -nyögtem be a másik nevét, ne hogy úgy járjak mint marianneval. Ő pedig már tud róla, és amilyen ,könnyen kikotyogja Andrea előtt,ha összefutnak.
-Hogy csináltad?
-Tudod, közösségi oldal. Ők jelöltek be,én pedig vissza. -meglepődtem saját magamon, hogy úgy tudok hazudni,mint a vízfolyás. Eszem ágában sem volt elárulni a két újsághirdetést. Arról, a későbbiek folyamán Tilda gondoskodott.
-Olyan olaszos nevük van, nem?
-Lehet, még nem gondolkodtam el rajta.
-Rionard! Szerintem tuti hogy olasz a csávó.
-Most hogy mondod, igazad lesz. Lehetséges. Biztos az olasz maffia tagja. – nevettem el magamat.
-Jajj,Verity,teljesen bolond vagy.
-Miért, Ha olasz? Te, Andrea! Én olyan boldog vagyok ,hogy madarat lehetne velem fogni.
-Azt elhiszem! Emlékszem a főiskolás időkből,hogy Peter nagyon is tetszett neked, és fordítva! Kár hogy nem lett belőle semmi, pedig olyan szép pár lettetek volna. -Ábrándozott el.
-Verity tervez, Katrin végez.
-Szerinted,mi lehet vele?
-Nem tudom, de nem is érdekel. Szerencsére a városban sem futok össze vele. Ha csiripelő madaraknak hinni lehet, akkor elköltözött a városból. Akkor most mesélj te. -Váltottam hirtelen témát.
-Tényleg! Képzeld! Újra dolgozom, eladóként. -Újságolta a jó hírt.
-Visszamentél a könyvesboltba? Az a sok könyv, de jó volna ,ha én is ilyen helyen dolgozhatnék. – Most én ábrándoztam el egy kissé.
-Dehogy! Nem vettek vissza!
-Nem? hogyhogy?
-Így teljesen nem igaz,mert visszamentem, közben elmentünk nyaralni, és mire újból visszamentem dolgozni, a felmondólevél várt. Se szó,se beszéd, kidobtak. Szerencsére,hamar találtam egy új állást, Most egy cipőboltban dolgozom. ott van,ugyanabban az utcában, gyere be
-Ennek igazán örülök. Jó neked, hogy dolgozol. Bárcsak én is találnék végre egy állást.
-Ne aggódj, az is lesz. Most a pasikra koncentrálj. Majd hívj fel, és meséld el, mi volt.Most mennem kell.
-Számíthatsz rá.
Most már csak a két “barátomat kellett felhívni.
7.
Valtor tovább olvasott a lány gondolataiban.
-Á! Most jönnek az álbarátok. A rádiós kis csaj és a rokona. De itt van még mindig a vén szipirtyó. Mindig nem ment be a házba. Amióta kitette ide a lábát, egyfolytában engem bámul,félszemmel. Nincs más választásom, meg kell hogy öljem az éjszaka. Éjfél után érkezem. Legalábbis eszem egy jót. Nem “vadásztam” mostanában,nagyon éhes vagyok. Nem egy vén banya vérére vágyom, hanem a fiatal, kívánatos halandó lányokéra, akiket könnyűszerrel, lépre tudok csalni, egy hamis mosollyal, kedves szóval, vagy az illatommal, amihez úgy vonzódnak. Vagy itt van, Verity! -Beleszagolt a levegőbe, és megcsapta az orrát, a lányból áradó ,finom illat. -És mi lenne,ha most ölném meg? – vitte tovább a gondolatait a gyilkossággal kapcsolatban. -Sokáig nem tudod gondolkodni rajta, mert újabb hívást érzékelt a házból.
Kicsengett, számoltam a csengetések számát az ujjaimon. Csak nem akarták felvenni a túloldalon. Tizedik csengetésnél tartottam, amikor úgy döntöttem, leteszem. Ha nagyon akar,majd visszahív. Az utóbbi időkben, Vanessára sem volt jellemző. írni sem, eddig legalábbis egyetlen egy e-mailemre sem volt hajlandó időt szakítani. Jön valamiféle, ósdi szöveggel, ezért vagy épp azért nem tudod válaszolni nekem. Úgy látszik, a könyörgésemet, meghallották a fentiek, és beleszólt. Nem volt benne túl sok köszönet, mert eléggé durván szólt bele.
-Mit akarsz? -Hát épp,nem ilyen fogadtatásra számítottam
-Talán zavarlak? Mert akkor leteszem,és később visszahívlak. Vagy talán adásban vagy,
-Nem vagyok adásban, de nagyon is zavarsz.
-Talán tudsz rám egy percet szakítani,a drága idődből. – Kissé erősebben nyomtam meg a mondatot, hatással.
-Jól van, mondd ,de gyorsan.
Emlékszem azokra az időkre, mikor is drága barátnőm megvolt veszve,hogy találjon számomra valakit. Még a rádió hétvégi társkereső műsorba is betett, egy hirdetés erejéig. Születésnapi ajándékként kaptam tőle, a hirdetést. Csak annyit üzent, ekkor és ekkor hallgassam a rádiót. Én pedig nagyot néztem, borzasztóan beleéltem magam, természetesen semmi sem jött össze? Miért is jött volna össze,bármi is,mikor nekem sosem sikerül semmit. tutira elátkozott valaki, engem. Utána jött a társkereső irodás sztori, ott sem jött össze, pláne hogy az irodavezetője, át is vágott. Ráadásul olyanokkal akart összehozni, akiktől a hajam, szó szerint, az égnek állt.
-Jól van! Akkor mondd! Remélem valami örömhír? Talán Nigel? -Zökkentett ki , a kérdésével, a gondolatom menetéből. Szokásomhoz híven, elkalandoztam egy kicsit.
-Nem! Nem ő! Randim van, ma délután egy sráccal, és majd egy másikkal is lesz, heteken belül!
-Mi van? – kérdezte! Hallatszott a hangján hogy teljesen meg van lepve!
-Jól hallottad! Randizom! Végre, talán találok valakit magamnak! Csak ezt akartam mondani neked! Bocs hogy zavartalak, ezzel a jó hírrel.- Lecsaptam a telefont. A hír hallatán, vanessa percekig bámulta a telefont, vállat vont,majd letette. Egész nap, hajtatlan maradt, furdalta a kíváncsiság,ugyan kivel hozta össze a sors, barátnőjét.
Egyszerűen nem értettem Vanessa viselkedését. Legalább közölni nyíltan, hogy vége a barátságunknak. de nem, ehelyett ,rondán beszél velem, úgy tesz, mintha én lennék a hülye,akin mindenki áttapos. Hát nem! innentől vége. Verity Hartmann megváltozik. Nézhet majd mindenki, hogy mire vagyok képes.
Ideje volt hívom Nigelt.Igaz láttam fent és írtam is neki üzenetet, de még arra sem volt képes, hogy válaszoljon nekem.Most hívjam vagy ne, Töprengtem vagy tíz percet, és úgy döntöttem, azért is felhívom.Kapásból felvette. Kinéztem újfent az ablakon.
Mrs. Fuller még mindig a tiszta járdát söpörte egy helyben. Aztán majd panaszkodik mindenkinek, hogy felment a vérnyomása stb. Megvontam a vállam, és hívtam Nigelt.
Valtor érezte a délre járó nap, iszonyú erejét. Itt lenne az ideje hogy lelépjen, mielőtt valakinek szemet szúrna, a csillogó bőre. Valtor és Mrs. Fuller tekintete összetalálkozott. a nő, tett két tétova lépést feléje. Megállt és tovább bámulta. Igazából most nézte meg a leginkább. Magas, kisportolt testalkat, barna tüsire vágott haj. Csak azt nem tudta megérteni, hogy a nyár kellős közepén, miért hord valaki hosszú ujjú pólót? Valtor tovább szőtte a gondolatait,mint a pók a hálóját.
-Úgy viszem véghez az egészet,hogy kutyatámadásnak véljék. a nőnek el kell tűnnie az útból,nem maradhat szemtanú. és ahogy olvasok a gondoltaiban, szólni akar verityéknek. nem hagyhatom annyiban. nem érek rá vele foglalkozni, Verity újabb hívást kezdeményezett.
Remélem nem ír valamit épp. Nigel író volt, noha nem abban vett értelemben, hogy könyveket ad ki. Ő inkább a helyi újságnak írt cikkeket, különféle témában. Ő is,mint Andrea,gyorsan reagált, hamar felvette. kedvesen szólt bele.
-Szia! – Szólt bele vidáman. Legalább valaki örült a hívásomnak, leszámítva Vanessát. Aki miatt,mindig forrt bennem a düh.
-Remélem nem dolgozol?
-Nem! Ma szabadnapos vagyok.
-Akkor jó. van egy jó hírem. biztos vagyok benne, hogy örülni fogsz neki! -Hadartam el az egészet.
-Biztos vagy benne? -Kérdezett vissza.
-biztos! – mosolyodtam el, annak ellenére, hogy nem látott engemet.
-Akkor mondd!
-Szóval, az a helyzet, hogy randizok valakivel ,ma. Gondoltam elújságolom a hírt. Remélem nem baj, hogy elmondtam neked?
-Nem! Egyáltalán nem. Sőt! Nagyon örülök neki.! –Valóban hallatszott a hangján, hogy örül a hírnek. Nem úgy, mint Vanessa.
-Tényleg örülsz? – én dobtam vissza a labdát neki.
-Tényleg! Hidd el! Boldog lennék, ha találnál végre magadnak valakit!
– Tudod, Vanessát is felhívtam! És mit ne mondjak, nagyon csúnyán beszélt velem! Teljesen ki vagyok rá akadva.
-Vanessa?
-Igen! Nem tudsz valamiről? A te rokonod!
-Nem! Talán adásban volt?
-Nem,nem volt! ő mondta, azt megtudtam volna érten, ha véletlenül felhívnám mikor adásban van. El nem tudom képzelni, mi történhetett vele. sohasem beszélt még így.
-Akkor nem is mered eléggé. Néha, nagyon kiakasztó tud lenni, és úgy beszél ..jobb ha nem is hallod.biztos bal lábbal kelt fel.
-Ezzel most megleptél! Most már tudom! Az meglehet…
-Búcsúzom, mert mennem kell. Sok sikert
-Köszi!
Letettem, és Rionardon kezdtem el gondolkodni. Ha mg nem is találkoztunk, egyben akkor is biztos voltam. Így, láthatatlanul is beleestem Egyet viszont nagyon is megtanultam a kapcsolatunk során. Nem jó dolog, ha egy vámpír kedves vagy. Nehéz a vámpírok világában létezni halandóként, mennyi áldozatot kell hozni, hogy te is abban a világban élj, mert odavágysz. De az álmok egyszer teljesülnek, és tudsz győzni, mert akarsz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: