5.
Még csak délelőtt tizenegy óra volt, de én úgy éreztem,máris késésben vagyok. Kinéztem az ablakon, verőfényes, gyönyörű Júliusi napnak néztünk elébe. Kikönyököltem az ablakon, körbe tekintettem az utcán, s megakadt a tekintetem Mrs. Fulleren, ki szokáshoz híven, a tiszta járdát söpörte a háza előtt. Megcsóváltam a fejem, és tárcsáztam a barátnőmet, Mariannét.
Verity annyira elvolt foglalva a gondolataival, hogy a házukat bámuló Valtor, fel
sem tűnt számára. A vámpír,továbbra is az esti gyilkossággal volt elfoglalva, de Verityből áradó finom illat hatására, nagyon is megéhezett. Korgó gyomra ellenére, arra az elhatározásra jutott, hogy még az éjszaka folyamán visszatér, és végez a vén szipirtyóval. Legalább is ő így hívta, az idős halandó nőket. Levette a tekintetét Mrs. Fulleről és a házra koncentrált ismételten.
A telefon kicsengett,számoltam a csengetések számát. meglepetésemre, a harmadik után felvették, és ismerős hang ütötte meg a fülemet. barátnőm csilingelő hangja. Igazából meglepett, hogy ilyen gyorsan felvette,mert rá általában az a jellemző, hogy kis idő után visszahív.
-Szia! – köszönt bele a telefonba vidáman.
-Nem zavarlak? – kérdezte vissza félénken.
-Nem! Szabadságon vagyok a héten. -Legalább ő dolgozott valahol -Leállás van a cégnél. De mint hallom, megváltozott a hangod? nem az a bús, depressziós amilyen lenni szokott. Ezek szerint történt valami?
-Igen! Olyat mondok, hogy mindjárt elájulsz. – tört ki belőlem a boldogság. Neki évek óta volt valakije. -Úgysem hiszed el. Ülsz.- Meg sem vártam a válaszát, mondtam tovább. -RANDIZNI FOGOK DÉLUTÁN!!! – Ordítottam bele a kagylóba a nagy hírt.
Csend.
-Marianne? Itt vagy még. – Eltartottam magamtól a kagylót, és úgy huhogtam bele. Válasz semmi. – Marianne??? A semmiből, érkezett válasz a huhogásomra.
-Na, mesélj!!! hol találkoztál vele, hogy ismerted meg,hogy néz ki? jóképű? Haja, szeme… – Olyan hirtelen tette fel a kérdéseket, hogy csak, hápogni tudtam . Az első kérdésre, egyáltalán nem tudtam hirtelen mit válaszoljak rá, mert egyszerűen ,nem is gondoltam rá, hogy esetleg felfogják tenni. Jobb ötletem nem volt, így rávágtam: közösségi oldal.
-Hát az egyik közösségi oldalon, jelöltek be.- Észre sem vettem, az elszólásomat. bezzeg, az ő füle, hegyesre volt állítva.
-Jelöltek be?-kérdezett vissza, hangja csodálkozó és meglepett volt.
-Hát..az egyik oldalon jelöltek be… engem.. Ja, nem mondtam?
-Mit?
-Ketten vannak. Az egyikkel ma találkozom.
-Akkor majd nálad megnézem.
Nem tudom honnan jött a fene nagy magabiztosság, de beleordítottam a kagylóba.
-NE!!
-Miért ne? – kérdezte
-Majd.. egyszer.. most ne…
Fogalmam sem volt arról, hogy az egyik vámpírjelöltem, hallgatja ki,minden egyes mondatomat.
-Figyelj majd, átugrok és megbeszéljük jó? De most le kell tennem.- Csaptam le a telefont hirtelen. Nagyon mérges voltam magamra, hogy sikeresen elszóltam magam előtte. Egyáltalán nem így terveztem az egész beszélgetést. Rájöttem az a legnagyobb baj, nem terveztem meg a beszélgetések menetét,mit adagoljak be nekik, és hogyan. A többi hívásnál, nagyon óvatosnak kell lennem.
Valtor csodálkozott, Verity kitartásán. Gondolta magában, ha tudnád, hogy fent vagyok, és az kis senkiházi Rionard is, akivel ma találkozol. – Szeretem az ilyen kitartó halandókat. Meg kell szenvedni, hogy megkapjam őket, de utána milyen finom a vérük. Az adrenalin keltette mámor teszi édessé a vérüket. Mint amikor a macska játszik az egérrel. Úgy is az enyém leszel kis anyám. Csak az enyém, és teszek róla, hogy soha ne teljesüljön az álmod. Amíg én élek, te nem leszel vámpír. Maximum halott. De az nagyon.
Kommentek