Elérkezett a találkozás napja. Rionarddal három órára, odakérte a találkozót, ahol hetekkel ezelőtt csúnyán összekaptam Tildával.Nagyon izgultam, és egyben rettegtem is,hisz nem mindennap találkozik az ember, egy vámpírral. Persze, a gondolataim állandóan ott járt, amit Tilda vágott hozzám, a hirdetések megjelenése napján. ” Átverés” Legyintettem egyet, unokahúgomat elhessegettem magam elől, és a tükör elé álltam, ami szintén nem volt rám jellemző. Egyik ruhát cseréltem a másik után, s sminkeltem! Én! Biztos voltam benne, hogy a mai nap,valami újat fog hozni számomra, és megváltoztatja az egész életemet.
Az miatt is ideges voltam, hogy fogom őt megismerni,mert még egy képet sem küldött magáról. Lesz ami lesz, ő biztosan rám fog ismerni. Egy percre elgondolkodtam, úgy rémlett mintha valamelyik leírta azt, amiben voltam. És elég pontos leírást adott személyemről, mert anyu végig mért a tekintetével. De vajon melyikük írhatta? Nem jutott eszembe.
Annyira nem foglalkoztam vele, a Fortuna mellém állt a mai napon, mert anyu délután elhúzta a csíkot, közölte ne várjak rá, mert késő este jön haza. Anyu nem kérdezett semmit, a délutáni programomról.
Megvártam míg becsukja maga mögött az ajtót, az ablakból lestem, megtorpantam. valakitől tanácsot kell kérjek. De ki legyen az. Tildát nem hívhattam fel hogy: ” Figyelj, most találkozok egy vámpírral, mit vegyek fel?”Utolsó találkozásunk óta, ami a postánál volt,nem jelentkezett. Elkönyvelt egy bomlott elmének, aki a bekövetkezett kánikula miatt,mindenhova vámpírt képzel. Majd most néz egy nagyot, kinek volt igaza, annak idején. Hiába próbáltam fel az összes ruhámat, nem találtam egyet sem, ami megfelelő lenne egy ilyen fontos dologhoz. nem hagyott békén a dolog, ott motoszkált bennem a kisördög, hogy valakinek akkor is el kell mondanom ezt a fontos hírt, hogy végre randizok valakivel.Kikiabálni a nagyvilágba. Kinek lehetne elmondani, Tildán és az anyámon kívül? Anyunak sem fontos tudnia a dologról.
Majd ha összejön a dolog. Persze, nem úgy fogom bemutatni neki, hogy anyu figyelj, bemutatom Rionardot, aki vámpír. Polgári foglalkozását ne kérdezd, ő egyszerűen a vámpír! Egyből kitérne a hitéből. Kit válasszak? Sajnos annyi sok barátom nincsen, akinek ezt eltudnám mondani. Illetve olyan sincs akit a legjobbnak tekintenék,kivéve Marianne!Ha pedig azt nézzük,szinte már egyetlen barátom sincs. Évek során lekoptak. Szó szerint. Középiskolai, főiskolai barátokról már nem is beszélve. Néha z volt az érzésem, hogy csak azért barátkoztak velem mert lexikon voltam a számukra.
Ott volt Peter, Andrea aki fiatalabb volt nálam három évvel,abban az évben, mikor államvizsgáztunk, férjhez ment,volt volt még Monica és Bianca. Itt van még nigel és Vanessa. Vanessa a helyi rádióban dolgozik .Nigel a helyi újságba ír. Nigelt vanessa mutatta be nekem ,teljesen véletlenül lettünk barátok. Drága barátnőm vanessa, úgy gondolta, nigel a megfelelő pasi számomra, a nagy ő. Marianne a szomszédunk, egy osztályba jártunk általánosba.
Szóval 2003-ban felvételt nyertem a főiskolára, az évfolyamunk elég vegyes korosztályból tevődött össze. Reménnyel telve indultam el a főiskolás évekhez. Nem csak egy nagy kaland lesz,hogy végre megtaláljam az ideális férfit magamnak, akivel később összeházasodhatunk. Gólyatáborban egy csoportba kerültem Peterrel: Megtetszett,de ahogy mindig is lenni szokott, jön valaki aki keresztbe tesz. Ez a személy Katrin volt. Kotnyeles, nálam két évvel fiatalabb, festett szőke hajú Oxfordi csaj. Peter tüsi hajú barna színű és barna szemű, kb.165 centiméter magas , vékony testalkatú srác volt. Nemcsak az előadásokon, hanem aszóbeli vizsgákon is egy csoportba kerültünk. Katrin és Erica , két kissé beképzelt volt csoporttársak. Össze voltak nővel minden téren. Nekik, kettőjüknek az volt a szokása, hogy új félév új pasi, ruha, és új cipő. Szinte versengtek a félévek során, kinek hány pasi jutott. Vizsgaidőszak vége, egy hét szünet, kezdődik a tavaszi félév. Kérdés? Na, van új pasi?
Nekik volt, de nekem egy sem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: