Utólag visszagondolva, nem is lepődtem meg igazán, hogy Tilda az ajtóban áll, újságot lobogtatva felém. Úgy kellett visszafognom magam, hogy le ne töröljem, kárörvendő vigyorát a képéről. Kitártam az ajtót, félreálltam és beengedtem unokahúgomat. Anyu a konyhából kiabált ki.
-Ki az?
-Csak Tilda. – Kiabáltam vissza neki.
Mielőtt anyu, bármit is kérdezhetett volna, Tildát előttem terelve, gyors ütembe, berántottam a szobámban, aki azon jobban le is támadott engemet. A szeme előtt, tovább lebegtette az újságot. A szobám kicsi volt, de nekem tökéletesen megfelelt, minden szempontból. a falak fehérek voltak, az ágyam a könyvespolc mellett volt, kék színű volt, mint a díszpárnák is rajta. Igazából két könyvespolccal rendelkeztem,a másik pont szemben volt az ággyal. Az íróasztalom, rajta a laptoppal és a nyomtatóval, az ablakkal szemben,kiláttam az utcára. Volt még egy kis szőnyeg, zöld színű, a Tv és a hi-fi az ágyammal szemben polcon helyezkedtek el.
-Na? Most boldog vagy? Mert semmi kétségem az felől, hogy ez a két, nem is tudom, minek nevezzem hirdetés, neked szól.
– Tedd meg azt a szívességet, hogy hallgass el. Tessék, nincs igazam, vagyis nem volt akkor igazam? – Kérdeztem rá, pedig tisztában voltam a válaszával. Kioktató hangon kezdi a monológját, ilyenkor kibújik belőle állandóan a pedagógus.Nem tévedtem!
-Nem! Nem volt igazad! Nekem mindig az a véleményem, hogy nem léteznek, ez pedig egy átverés. Két elmebeteg, vagy szexmániás srác meghallotta, ahogy ordibálsz, és főleg hogy miről, és most azt gondolják magukban, de jó móka lesz. Csak azt ne mondd, hogy válaszolni akarsz rájuk. Különben is megmondtam már neked, vámpírok nem léteznek, soha nem is léteztek! És nem is fognak!
-De! Képzeld igen! És hallgatni fogsz róla! Világos? – Közelebb léptem hozzá, és a kezemmel megfenyegettem. Unokahúgom hátrálni kezdett. Majd mint pár hetet ,ismét ordítozni kezdte.Ugyanazokat vágta hozzám, mint a múltkor.
-Neked elmentek otthonról! Értsd már meg, vámpírok nem léteznek, most mondom!
-De léteznek, igen is léteznek! Itt legbelül, érzem, hogy léteznek! – Mutattam a szívem köré.
-Nem fogok veled vitatkozni megint. Nem léteznek. Bram Stoker találta ki ezt az egész hülyeséget Vlad Tepesről. – Mondta ezt nagy tudálékosan, mintha a gyerekeket oktatná az iskolában. Majd a táskájába nyúlt, és elővett belőle egy könyvet, majd néhány papírt.
-Tessék! Ezt neked hoztam. Ez Bram Stoker könyve, ez pedig Vlad Tepesről, amit a netten találtam. Illetve pár dolog, a vámpírokról.- Undorodva az ágyamra dobta,fogni is úgy fogta meg, mintha alapok leprásak lennének.Rájuk néztem, majd vissza Tildára.
-Hu de jó! Most menj ki a konyhába az anyámhoz, és mondd el neki, hogy a lányának elment az esze, mert a vámpírokban hisz. És ezt elviheted, mert úgy sem fogom elolvasni . – mutattam rá a könyvre és a lapokra. – nem akarok úgy járni, mint a Cujoval, hogy az elolvasása után, illetve már az olvasása közben, nem mertem aludni. Különben is, már nagyon kezd elegem lenni abból, hogy ebben a családban, engem mindenki lenéz, semmibe vesz, sőt nemcsak a családban, de már mindenhol, még a munkaügyi központban is. Én vagyok a diplomás hülye. – Kiabáltam az idegtől.
-Én nem…
-De igen! Lenézel engem. Lehet, hogy többet imádkoztál, mint én, bújtad a Bibliát, és hiszel Istenben, ezért sikerül neked minden, de tudod, mit gondolok? Hogy engem valaki megátkozott, hogy nekem soha semmi ne sikerüljön. Úgy haljak meg, hogy nincsen családom. Vegyük példának a drága unokanővéremet, Ágnest, csak az általános iskolai végzettsége van, semmi más. És? Még is kell valakinek. Elköltözik egy másik városba, oda is szül egy harmadik gyereket, szabályosan egy lyukban élnek, és ki van lenézve? Persze hogy a kis Verity, a diplomás hülye a családban, mert 30 évesen nincs semmije és senkije. Egyszer azt mondta anyu. Ha megpróbálkoznék az írással, mondjuk könyvírással, aminek persze kicsi az esélye, mert nem tudok fogalmazni, és kiadnák, akkor a nagynéném azt mondaná: Na és? Állása akkor sincs. Hát ebből van nekem elegem. Ha író lennék, akkor is le lennék nézve ebben a családban.
-De hát én nem…
-Fogd be! Most én beszélek! És még ezek után megmered kérdezni tőlem, hogy miért épp a vámpírokban, hiszek? Hát ezért!
-Neked tényleg elmentek otthonról. Most szólok, ha bekerülsz a gyogyósok közé, ne várd el hogy meglátogassalak, mert nem foglak!
-Nem fogok. És te pedig azt ne felejtsd el, amit akkor neked ígértem. Ha átváltoztam vámpírrá, megkereslek….
Úgy tűnik Tildának mind ez már túlságosan sok volt,sarkon fordult, és kiviharzott a szobából. Úgy éreztem megnyugodtam, az évek alatt felgyülemlett sérelmeimet sikeresen kiadtam magamból. Leültem a gép elé, és válaszoltam mindkét hirdetésre. Tilda akárhányszor eljött hozzánk, mindig sikeresen felhúzott engemet,órákba telt számomra,mire végre lehiggadtam. Most is így állt a helyzet, hosszú órák szükségesek ahhoz hogy túltegyem magam Tildán és az elmebaján. Ha épp nem a gyerekről beszélt vagy a cukorról, akkor Istenről prédikált,amit nagyon untam. Próbáltam úgy tenni mintha nem is figyelnék rá,pedig minden egyes szava,amelyet kiejtett behatolt az agyamba,átjárta az egész testemet,és nem akart onnan távozni.
Nagy volt számomra a tét, nem csaphattam össze az egészet. Miután leküzdöttem a haragomat, Tildától kapott ajándékot vettem górcső alá. Leginkább arra voltam kíváncsi,hogy a lelkes kutatómunkája,milyen nem várt eredményt hozott. Nevető görcsöt kaptam attól, ahogy magam elé képzeletem a képét,miként rátalált ezekre a fontos információkra. Utoljára akkor nevettem egy ilyen jóízűt,miután kijöttem a fogorvostól az érzéstelenítő beadása után. Nem tudtam akkor miért jött rám. Most viszont tudtam. Roppantul kíváncsi voltam, mit talált az információ gyűjtés kapcsán. Megnézni, elolvasni olyan dolgokat,melyek az ő világnézetétől olyan messze állnak. Hetet -havat összegooglizott.
Vámpírok félig evilági, félig túlvilági lények, úgy hitték azokból lesz vámpír, akik életükben gonoszak voltak, vagy nem kaptak megfelelő temetést, földöntúli szépségűek, áldozataik becserkészésre használnak fel, nem öregszenek, halhatatlanok, energiájukat a vér ivásával fokozzák, életesszencia számukra, ez táplálja, természetfeletti képességeiket sok vértől eluralkodik rajtuk a bestia. Sokan úgy hiszik, hogy a vámpírok az idő kezdete óta köztünk élnek, az állatvilágban is találkozhatunk vámpírjegyeket mutató állatokkal, ilyen többek közt a nőstény szúnyog, a desmodus rotundus, vagy vegyük alapul Stoker könyvét, amelyben Drakula, hol farkas, hol, emberi formában jelenik meg, és innen származtatják sokan, hogy a vámpírnak nincs tükörképe. Rendkívüli erővel rendelkeznek, néha repülnek, innen a hit, hogy képesek denevérré változni, mozgásuk annyira halk, hogy a gyanútlan áldozat, csak akkor eszmél fel, ha már késő, mivel hipnotizálásra is képesek, tilos a szemükbe nézni, kizárólag sötétben ügyködnek, szeretnek sötét, dohos helyeken tartózkodni, főleg kriptákban.
Utolsó lapon az ő gyönyörű girbe-gurba írásával az alábbi szöveget firkantotta:
„ Isten létezik, a vámpírok, bomlott elmék agyszüleményei csupán. NEM LÉTEZNEK!”
Elképesztő! Ennél már csak az lett volna a jobb, ha valami Bibliai idéztetett firkant rá! – Erre gondoltam, amikor anyu nyitott be. Annyira belemerültem alap olvasásába,észre sem vettem, mikor lépett be. Anyu a hátam mögött kukucskált bele a lapokba. Hirtelen szólat meg, összerezzentem.
-Mi történt kislányom? Szokás szerint összevesztetek? Úgy viharzott el, mint akit üldöznek, még nem is köszönt!
-Semmi komoly, ne aggódj!
De anyut nem olyan fából faragták, akit könnyen le lehet szerelni. Látszott az arckifejezésén ,nem sikerült meggyőznöm. Kapásból kiszúrta a könyvet is az ágyamon.
-Hát ez? – kérdezte.
Megvontam a vállam ,mint akit különösképp nem érdekel mi hever az ágyán.
-Drakula! – mondtam egy fél várról odavetve neki.
-Azt látom! Hogy került ide? – kérdezte az anyja, pedig jól tudta rá a választ.
-Tilda hozta! Személyesen nekem! – mutattam magamra,és kihúztam a hátam a büszkeségtől,hogy mivel ajándékozott meg hőn szeretett unokatestvérem.
-Ő és a Drakula? Azt hittem hívő! – csodálkozott Barbara, s felvette könyvet, forgatta, mint aki most látná életében először Stoker könyvét. Pedig tiniként, hány éjszakán át olvasta paplan alatt a könyvet, s hány éjszakán keresztül félt.
-Talán bibliai tananyag a gonosz létezéséről. Ez a könyv alapregény, a vámpírokról! Nem tudtad anya?
-De! Tudtam!
-Azért sajnálom Vlad Tepest
-Ugyan miért? – kérdezte meglepetten.
-Mert róla formálták meg Drakulát! Ő a világ első számú vámpírja!
Felnevetett.
-Vámpírok nem léteznek! Első számú mesefigura! – tette vissza az ágyra könyvet.
-Ha mégsem? Többen is lehetnek, itt járnak köztünk, és nem is sejtjük, hogy ő egy vámpír? Az emberek vérét szívják nap-mint nap! Olyanok, mint mink, halandók. Sztárok, szomszédok… ártatlan kinézetükkel… lehet én is az vagyok? – Elővillantottam szemfogaimat, s rávicsorogtam anyura ahogy pár vámpírfilmben láttam. Úgy látszik sikerrel jártam, mert velem együtt nevetett.
-Túl sok filmet nézel a Tv-ben kislányom! – legyintett egyet. – Kell még az újság?
-Kell! Még megnézem az álláshirdetéseket! Csaptam le hirtelen az újságra – elértem célom, végre békén hagyott, mert neki is annyira fontos volt, hogy egyenesbe jöjjek végre.
-Rendben! Amint végeztél, hozd le nekem a konyhába.
-Persze! – vetettem oda neki.
Végre egyedül maradtam. Újra átfutottam, számomra oly kedves sorokat. Ahogy a kezemben fogtam az újságot, gondolkodóba estem. . Lehet Tildának lesz igaza, valakik szórakozni akarnak velem. és átverni? Bántam is én! Lépek, mert a sors így akarja! – jókedvűen leültem a gép elé,és pötyögtetni kezdtem a sorokat, nagy lendületben.
Sötét ármány jeligére: Verity Hartmann vagyok, az a lány, aki két héttel ezelőtt, a belvárosi kávézóban veszekedett az unokatestvérével. Szeretnék veled megismerkedni, minél előbb. Megadtam a telefonszámomat, és az e-mail címemet is.
Miután megírtam a válaszokat. úgy éreztem, neki most el kell rohannom a postára, minél előbb feladni. Felpattantam és elrohantam. Ezek után nem maradt más számomra, mint a tétlen várakozás és a vakremény, nem e most követem el-e életem legnagyobb baklövését.
