Pár hétre rá , történt meg a dolog,miután Tilda, dúlva-fúlva faképnél hagyott a kávézóban. Anyuval leültünk, hogy végre nekiálljunk a reggelinek,ami nálam általában a tejeskávé és pirítóst jelentette. Persze, más is került a tányéromra. Percekkel ezelőtt értem haza, a nagymamám házától, aki pár hónappal ezelőtt hagyott itt minket. Csak egy gyönyörű vöröses színű kandúr maradt utána. Hozzá szoktam átmenni reggel ,délben és este,adok számára harapnivalót. A kávémat kavartam ,nagy lendülettel, mert anyu felforralta a tejet.Gondolataim minduntalan az álmom körül jártak, agyaltam hogyan tudták egy vámpírt találni magamnak. Célszerű lenne, egy hirdetést feladni,próbáltam egy épkézláb hirdetést megfogalmazni,amikor is anyu, kizökkentett a gondolat menetemből.
-Micsoda hirdetés! Hogy egyeseknek, micsoda ötletük van a társkereséshez. – hüledezett mellettem. Majd tovább mondta. – de ez a lány sem lehet semmi, ha úgy hívja fel a figyelmet magára, ha ordítozik az utcán! – Nagyot nyeltem, s nem válaszoltam neki. Anyu teljesen odavolt a döbbenettől.
Tovább bámultam a kihűlő kávémat,tudtam! A hirdetés nekem szól. – Ez nem igaz! – gondoltam magamban! Próbáltam pókerarcot vágni, de anyu nem vette észre, mert egyre jobban belemerült a hirdetésekbe. Újból felkiáltott, amin én is megijedtem
– Itt meg egy másik! Ugyan annak szól! eldobom az agyam! A mai srácok nem semmik, ráadásul milyen jeligével!
Nem tudtam kivárni, rám nem jellemző módon, kikaptam a kezéből az újságot.
-Na,Verity! – kiáltott fel anyu, később megmondta, megkarmoltam őt, ahogy kitéptem a kezéből az újságot. Olvasni kezdtem a hirdetéseket.
Azzal a lánnyal szeretnék megismerkedni, aki két hete kiabált, valószínűleg egy rokonával, a belvárosi kávézóban. Egy fehér ujjatlan top, és térdnadrág volt, szemüveget viselt, hosszú barna haja volt. Ha hiszel abban, amiről vitatkoztatok, akkor a válaszod sötét ármány jelégére kérem a szerkesztőségbe.
A másik így szólt:
Annak a lánynak üzenek, aki két hete a belvárosi kávézóban kiabált. Valóban úgy gondolod, hogy léteznek? Ha igen, én megmutatom neked, mi az igazság. Válaszod várom Drakula jeligére a szerkesztőségbe.
Hirtelen felnéztem, és elgondolkodtam a dolgon. Igaz lenne? vagy valaki átakar verni? Mit tegyek?
-Nem mondasz rá semmit?
-Mit mondjak? Lehet, hogy nekem is ezt kellene csinálnom, hátha felfedez valaki! – vetettem oda neki, vállrángatás közepette. Azon igyekeztem, hogy anyunak, ne tűnjön fel,mennyire szíven ütött a dolog. Anyák azok még is csak anyák, és megérzik azt, ha csemetéjükben vihar dúl. Barbarával sem volt másként. Gyanakodva fixírozni kezdte az arcomat.
-Ez a leírás hasonlít rád.
-Jaj, anya, másra is ráillik! Másnak is lehet hosszú barna haja, barna szeme, szemüvege. – Emeltem fel, egy kissé a hangomat.
-Neked is van ilyen ruhád! – nem hagyta annyiban, tovább mustrált .
– Van! Meg másnak is. Lehetett vagy lehettek nyaraló külföldiek is.
-Az igaz! De a hirdetésben nincs odaírva, hogy barna szeme van a lánynak. – Döfte belém a kegyelemdöfést. Már azon voltam,hogy valami ürüggyel lelépek a látóköréből,csak ne kelljen tovább forszíroznom ezt a témát. Valami oknál fogva, rám akarja húzni a vizes lepedőt. Hiába! Az anyai megérzéseknek nincsen határa! S mint egy látomás, segítő angyalként, megszólalt a bejárati csengő. Odakacsáztam és kinyitottam az ajtót. A mosoly lehervadt az arcomról. Az ajtóban, kárörvendő mosollyal a képén, Tilda állt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: